A vízgazdálkodás kérdései mindig is kiemelkedő jelentőséggel bírtak a Dél-Alföldön, ahol a víz mennyisége és minősége közvetlen hatással van a tájhasználatra, a mezőgazdaságra és a települési környezetre. Ezzel párhuzamosan a Szegedi Tudományegyetemen az oktatásban és a kutatásokban is folyamatosan jelen vannak a vízgazdálkodással kapcsolatos témák. Míg korábban a belvíz és az árvíz jelentették a legfőbb kihívásokat, napjainkra a vízhiány és az aszály váltak a legégetőbb problémákká. Mindemellett a vízhasznosítás minőségi kérdéseiről sem szabad megfeledkezni, hiszen a jövő vízgazdálkodása nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is alkalmazkodó és fenntartható megoldásokat kíván.

2025. április 10-én a Magyar Tudományos Akadémia SZAB Székháza adott otthont egy mindannyiunkat érintő kérdést körüljáró szakmai napnak. A „Vízgazdálkodási kihívások és tudományos válaszok a Dél-Alföldön” című rendezvényen a Szegedi Tudományegyetem különböző területekről érkező szakértői mutatták be a regionális vízgazdálkodáshoz kapcsolódó kutatásaikat, eredményeiket. Különös hangsúlyt kaptak a legújabb kísérleti fejlesztések, az AI-alapú alkalmazások, valamint a területileg differenciált, helyspecifikus megközelítések, melyek kulcsszerepet játszhatnak a jövő adaptív és fenntartható vízgazdálkodási rendszereinek kialakításában.

A Magyar Hidrológiai Társaság Környezetvédelmi Szakosztály, a Szegedi Területi Szervezet, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság és a Szegedi Tudományegyetem közös szakmai napját Fiala Károly – Többéves aszály területi előfordulása című előadása nyitotta. Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője elmondta, hogy a víz a mindennapjaink része, így a vízgazdálkodás megjelenik többek között az ívóvízellátásban, a vízügyi szolgáltatásokban, a vízenergia termelésben, a hajózásban és a mezőgazdaságban is. Fiala Károly hangsúlyozta, hogy a Dél-Alföldön a szárazodás kapcsán tartósan káros folyamatok indultak el, amelyek a növény- és az állatvilágra is hatással vannak, ezáltal a mezőgazdaságra és a társadalomra is. 4 év alatt 10%-kal nőtt az aszályos napok száma évenként, de az intenzitásuk ennél is erőteljesebben romlott. A felszín alatt még rosszabb a helyzet, tavaly átlagosan több mint 3 méterrel volt mélyebben a talajvíztükör, mint korábban. Összegzésként elhangzott, hogy az aszály itt van, csak nem látszik, mert a felszín alatt van, amit jól mutat az is, hogy 2024-ben 20 monitoring kút száradt ki, amelyeknek 6 méter a talpmélysége.

A szakmai nap programjában szerepelt Bozóki Zoltán, az SZTE TTIK Fizikai Intézet oktatója, aki a Fotoakusztikus spektroszkópia vízgazdálkodásban és a mezőgazdaságban betöltött szerepéről, lehetőségeiről tartott előadást. Röviden bemutatta a Nyúlmező projektet, amely egy interdiszciplináris mérőállomás. A legmodernebb mérőműszerek és mérési módszerek segítségével többek között a vízvisszatartás és a vízmennyiség változásának hatását is lehet majd vizsgálni, a széleskörű együttműködés keretében megvalósuló projekt segítségével. Az SZTE Fizika Intézet ebben együttműködik más szegedi karokkal, külföldi és hazai egyetemekkel, kutatóintézetekkel. Hosszútávon referenciaterület lehet majd a Nyúlmező.

Blanka-Végi Viktória, az SZTE TTIK Földrajz- és Földtudományi Intézet munkatársa a Műholdas, valamint dinamikus és statikus terepi adatokra épülő talajnedvesség monitoring lehetőségeit tárgyalta, egy a Dél-Alföldre kiterjedő, különféle gépi tanulási módszereket felvonultató esettanulmányon keresztül. Kukovecz Ákos intézetvezető az SZTE TTIK Kémiai Intézet vízanalitikai kompetenciáit foglalta össze, valamint kitért az új típusú szennyezők, különösen az emberi szervezetet is veszélyeztető, rendkívül nehezen lebomló perfluor- és polifluor-tartalmú alkil anyagok (PFAS) mérése terén végrehajtott laboratóriumi fejlesztésekre. Hangsúlyozta, hogy bárkivel szívesen együttműködnek, aki a Dél-Alföld vízgazdálkodásában érintett és ezen a területen igyekszik javítani a helyzeten. Bozsó Gábor, az SZTE TTIK Földrajz- és Földtudományi Intézet intézetvezető helyettese a szegedi geotermikus rendszerek környezetvédelmi kérdéseit taglalta tudományos és gazdasági szempontból, különös tekintettel a visszasajtolással kapcsolatos kihívásokra, valamint a fejlesztések hozadékaként kiváltott fosszilis energiahordozók mennyiségére.

Dr. Bozsó Gábor előadást tart a rendezvényen. Fotó: Sahin-Tóth István

A konferencia utolsó harmadában először Kozák Péter, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója adott komplex áttekintést a Dél-Alföldön jelentkező szélsőséges hidrológiai helyzetekről. Rámutatott, hogy a most aktuálisabbnak tűnő aszály mellett a belvízzel is számolni kell, s a két szélsőség akár egy évben is előfordulhat. Emellett a vízpótlással kapcsolatos, területi vízgazdálkodást érintő beavatkozási lehetőségeket is számba vette.

Kozák Péter, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója. Fotó: Sahin-Tóth István

Ezt követően Vizi Zsolt, az SZTE TTIK Bolyai Intézetből az árhullámok adatbányászati módszerekkel való vizsgálatáról beszélt, aminek segítségével a jövőben pontosíthatók lesznek a vízállás előrejelzések. Zárásként Sipos György, az SZTE TTIK Földrajz- és Földtudományi Intézet egyetemi docense, a vízvisszatartás és vízmegtartás témakörében tartott előadást, melyben kiemelte, hogy a klímaváltozás jelentősen korlátozza a vízkészletek megújulását, hiszen például a csapadék beszivárgásának mértéke minimális volt az elmúlt időszakban. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a hatékonyabb beszivárgás és a nedvesség megtartása érdekében javítani szükséges talajaink állapotát, és hogy jelentősebb eredményeket a vízkészletek megőrzése terén kombinált megoldásokkal, valamint a területhasználatok optimalizálásával lehet elérni.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a különböző adottságú területeken eltérő beavatkozásokra és szemléletre van szükség, melyek kidolgozásában és megfogalmazásában a Szegedi Tudományegyetem kompetenciáira nagyban számít a szakma.

A szakmai nap egyik tanulsága, hogy a környezet változása új helyzetet teremt, az ehhez való alkalmazkodás kulcsfontosságú. Az előadók, bár sok különböző szempontból közelítették meg a vízgazdálkodás kérdését, abban egyetértettek, hogy a legnagyobb kihívás, hogy hogyan tudunk alkalmazkodni a változáshoz. Ahogyan a változás sebességét és mértékét is a tudomány írja le, a választ valószínűleg szintén a tudománytól várhatjuk.

Lévai Ferenc

Nyitókép: pexels.com Fotó: Sahin-Tóth István