Egy új közlekedési forma megjelenése mindig nagy kihívás a szabályalkotóknak

Szegeden négy éve jelentek meg tömegesen az elektromos rollerek, amelyek gyorsan a fiatalok kedvelt közlekedési eszközévé váltak. Az elterjedésükkel azonban számos kérdés is felmerült – mind döntéshozói, mind közéleti szempontból –, amelyekre sok esetben még nincs egyértelmű válasz. Ezért a közlekedési szakemberek igyekeznek feltérképezni a rollerek szerepét, különös tekintettel a külföldi tapasztalatokra, amelyek hazai viszonylatban is iránymutatók lehetnek.

Egy új közlekedési forma megjelenése mindig kihívás elé állítja a szabályalkotókat, hiszen kezdetben nemcsak a hatása, de még az sem világos, hogy ki és milyen módon alakítja ki a szükséges kereteket. A rollerezés esetében is több szakterület – az orvosoktól és közlekedésmérnököktől kezdve a településtervezőkön át a szociológusokig – bevonására lenne szükség egy átgondolt szabályrendszer megalkotásához. Bár senki sem akar egy hasznos közlekedési alternatívát ellehetetleníteni, egyre nyilvánvalóbb, hogy a jelenlegi helyzet szabályozásra szorul. Ezért az SZTE kutatói helyi szinten vizsgálták a rollerezéssel kapcsolatos konfliktusokat és térhasználati szokásokat, ezzel is hozzájárulva a városi mobilitás tudatosabb tervezéséhez.

Több módszer felhasználásával gyűjtötték az adatokat

Mint Dr. Boros Lajos elmondta, a rollerezés vizsgálata nemzetközi szinten is nehézségekbe ütközik, mivel az üzemeltető cégek ritkán osztanak meg adatokat, és az emberek sem mindig szívesen vesznek részt a felmérésekben. Szegeden külön kihívást jelentett, hogy a rollerezők többsége nem bérelt, hanem saját eszközt használ, amelyről nincs hivatalos nyilvántartás. A kutatók ezért igyekeztek alternatív módszerekkel adatokat gyűjteni, például közösségi médiás kérdőívekkel és forgalomszámlálással. A témához kapcsolódóan, az SZTE TTIK két végzős mesterhallgatója, Tráser Nándor és Szkalisity András kutatása alapján született egy hallgatói TDK-dolgozat is, mely azt vizsgálta, hogyan jelenik meg a rollerezés a médiában, és milyen hatása lehet a közvéleményre.

A kutatók kérdőíves felmérésükben arra voltak kíváncsiak, hogyan vélekednek a rollerezők és azok, akik nem használják ezt az eszközt magáról az elektromos rollerről, valamint milyen tapasztalataik vannak vele kapcsolatban. Arra is keresték a választ, hogy a rollerezők milyen motivációval választják ezt a közlekedési formát, és mennyire egyezik ez a köztudatban élő képpel. Mint kiderült, bár sokan a fenntarthatóság miatt részesítik előnyben a rollert az autózással szemben, a kutatás szerint ez nem minden esetben bizonyult a legfőbb szempontnak. Dr. Boros Lajos elárulta, kutatásuk alapján elmondható, nagyon sokan a kerékpárról tértek át az elektromos roller használatára. „A külföldi szakirodalomban többször is sugallják, hogy a legoptimálisabb az lenne, ha az autósokat sikerülne egy fenntarthatóbb közlekedési formára, a rollerezésre átcsábítani. A mi tapasztalataink szerint azonban nem így van, sokkal inkább a bicikliről térnek át az emberek.”

Dr. Boros Lajos. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Roller, mint konfliktusforrás?

A kutatás ellentmondásos eredményeket hozott a konfliktusokkal kapcsolatban. Bár a rollerezés gyakran indulatokat vált ki, a hasonlóan rugalmas közlekedési formák, mint a kerékpározás, Szegeden már régóta beépültek a közlekedési kultúrába. Ennek köszönhetően az autósok jobban hozzászoktak ezeknek a járműveknek a jelenlétéhez, ami csökkentheti az új közlekedési formákkal szembeni ellenállást. A feszültségek inkább érzelmi alapúak, miközben a terepi megfigyelések konkrét problémákra is rávilágítottak: a rolleresek gyakran szabálytalanul közlekednek, áthajtanak a zebrán, gyorsan haladnak vagy akár ketten utaznak egy eszközön. Ezek a jelenségek is rámutatnak arra, hogy a rollerezés szabályozása még kiforratlan, és szükség van a közlekedési szereplők tapasztalatain alapuló iránymutatásra.

A konfliktusok és szabálytalanságok mellett érdemes azt is megvizsgálni, milyen valós kockázatokkal jár a rollerezés a városi közlekedésben. Mint Dr. Boros Lajos beavatott, a felmérés során egyetlen balesetet sem jegyeztek fel. Hozzátette, ezt természetesen nem szabad túlértékelni, hiszen, ha kimennénk a forgalomba, attól, hogy gyakoriak, valószínű, autós koccanást sem feltétlenül látnánk. Mégis kirajzolódott egy minta: a médiában megjelenő negatív hírek – mint például egy zebrán elütött rolleres – megerősítik a használók tapasztalatait, miszerint vannak jól beazonosítható veszélyes pontok. Ilyenek azok a helyek, ahol különböző közlekedési módok találkoznak, vagy ahol az útviszonyok hirtelen megváltoznak, például csúszóssá vagy kátyússá válnak. A zebrák szintén kiemelt kockázati zónák közé tartoznak.

A legtöbb problémát a parkolás nehézségei okozzák. A bérelt rollereknél vannak ugyan kijelölt parkolóhelyek, de az SZTE kutatóinak vizsgálata arra mutatott rá, hogy a rollerek többsége saját tulajdonú, s ezek parkolása újabb kérdéseket vet fel. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a biciklitárolók kialakítása miatt ezeken a helyeken nagyon nehézkes, vagy egyáltalán nem lehetséges letenni a rollereket.

Figyelmetlenség és nem megfelelő útviszonyok

A biciklisekhez hasonlóan a rolleresek esetében is gyakori probléma, hogy nem figyelnek kellőképpen – például zenét hallgatnak útközben –, ami könnyen balesethez vezethet. „A balesetek zöme egyrészt a nem megfelelő útviszonyok, másrészt a rollerezők figyelmetlensége miatt következik be. A nemzetközi kutatások is igazolják, hogy a sérülések között gyakoriak a fejsérülések, fogsérülések és végtagtörések. A bérelhető rollerek esetében a megengedett sebességhatár 25 km/óra, ami már önmagában is jelentős kockázatot jelent: ha valaki ekkora sebességgel esik el, vagy elüt valakit, nagy eséllyel sérülés lesz a vége. A saját tulajdonú rollerek sebessége viszont nincs lekorlátozva, így ezek akár 40-50 km/órás tempóra is képesek, ami egyértelműen fokozza a balesetek veszélyét” – mutatott rá a kutató.

Hangsúlyozta, mindenképp tudatosítani kell a rollerhasználókban, hogy a rollerezés nem kis veszélyeket rejt magában, így a balesetmentes használathoz elengedhetetlen, hogy betartsák a szabályokat. Azt viszont látni kell, hogy ez nem magyar sajátosság. „Amikor elkezdtük a kutatást, igyekeztünk mindent elolvasni, ami a témáról fellelhető a nemzetközi szakirodalomban. Ezek alapján általánosan jellemző, hogy a rolleresek saját bevallásuk szerint is túl gyorsan mennek, vagy túl közel a gyalogosokhoz. Az is kirajzolódott, hogy vannak, akik alkoholfogyasztást követően használják a rollereket, mely ugyan kényelmes alternatívát biztosít az autó helyett, de egyúttal meg is növeli a balesetek kockázatát. Ezek a külföldi példák lehetőséget kínálnak arra, hogy átvegyük azokat a megoldásokat, melyek máshol már beváltak a gyakorlatban.”

Dr. Boros Lajos . Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A megoldás a szabályok lefektetésében rejlik

A kutató szerint a szabályok megalkotásához elsődlegesen azt kellene tisztázni, hogy mit nevezünk rollernek. A kerékpárokhoz vagy a motorkerékpárokhoz soroljuk? Amikor először megjelentek az utakon, idézte fel a kutató, sok konfliktushoz vezetett, hogy a rendőrök segédmotoros kerékpárként értelmezték és megbüntették a használót. Azonban, ha valaki ilyen okból fordult a bírósághoz jogorvoslatért, minden esetben a felhasználónak adtak igazat. Ezekből az esetekből világossá vált, hogy az elektromos roller nem segédmotoros kerékpár, tehát nem kell hozzá jogosítvány vagy bukósisak.

Dr. Boros Lajos szerint két szinten kellene szabályozni a rollerhasználókat: kell egy országos keretrendszer, ami lefektetné az alapokat. Meghatározná például, hogy a rendőr hogyan tekintsen a rollerekre, vagy milyen sebességkorlát vonatkozzon rájuk. Ez utóbbinál azonban figyelembe kell venni, hogy milyen városról van szó, mert domborzatuk tekintetében nagyon eltérőek lehetnek. Ez a különbség pedig nagyban befolyásolja az optimális sebességhatárokat. Míg Szeged alföldi városként teljesen lapos, ami nem csupán akkumulátorkímélő, de még lehetővé teszi a könnyed, gyorsabb haladást is, addig ugyanezzel a sebességgel Sopronban valaki úgy meglódulhat a lejtőn, hogy nem bír vele megállni, nem tud reagálni a hirtelen felmerülő helyzetre, s máris kész a baleset. „Abban biztos vagyok, hogy helyi szabályozás tekintetében, városszerkezetből, domborzatból, utcahálózatból, történelmi fejlődésből adódóan hagyni kell mozgásteret arra, hogy egy-egy város maga döntse el, pontosan hogyan kezelik ezt a kérdést. Szegeden például a bérelhető rollerek csak a körtöltésen belül használhatóak. Egyfajta szabályozás a mikromobilitási pontok kialakítása is, hogy csak bizonyos helyeken lehet letenni a rollereket” – magyarázta a kutató.

A szabályok kialakításánál azt is tisztázni kell, egyáltalán hol mehet a rolleres. A járdán, a bicikliúton, vagy az úttesten? Mit várnak el a rollerhasználóktól akár védőfelszerelésben, akár jogosítvány tekintetében? Ugyanakkor Dr. Boros Lajos szerint a túlszabályozás sem célravezető. Nem lenne például szerencsés, ha jogosítványhoz kötnék a rollerhasználatot, ahogy a kerékpározás esetében sem várják el a jogosítvány vagy a védőfelszerelés meglétét. A kerékpárok és a rollerek között azonban van egy szembetűnő különbség: a roller sokkal nagyobb sebességre képes, mint egy bicikli, így jóval nagyobb a balesetek kockázata. A roller kicsi, keskeny kereke akár már egy kisebb kátyú esetén is növelheti az esés veszélyét. Szeged kiterjedt bicikliút hálózattal rendelkezik, ami a rollereseknek is lehetőséget kínál a biztonságosabb közlekedésre. Viszont ebben az esetben nagyon fontos, hogy ezek az utak jó állapotban legyenek, hogy például a kátyúk ne okozzanak baleseteket.

Divathullám vagy egyfajta időtálló életstílus?

A szabályalkotás tehát igen összetett művelet. „Látható, hogy a városok még nem nagyon mernek hozzányúlni a szabályozáshoz. Inkább arra várnak, hogy legyen egy országos keret, melyhez alkalmazkodnak. Párizsban például betiltották a rollereket. Ezt sem tartanám azonban szerencsésnek, hogy a teljes tiltással próbálják kezelni a kérdést, hiszen, ha jól működik, a mikromobilitás nagyon sok előnyt kínál a közlekedők számára. Könnyebben eljuthatunk például úti célunkhoz, rugalmasabban tervezhetjük meg útvonalainkat, vagy éppen elkerülhetjük a közlekedési dugókat” – részletezte a kutató.

Mint kifejtette, a kutatás során sokféle vélemény érkezett, a teljes betiltástól kezdve addig a jól ismert hozzáállásig, miszerint mindig „a másik” a hibás – legyen szó autósokról, biciklisekről vagy gyalogosokról. Ez a fajta megosztottság nemcsak Szegeden, hanem más magyar városokban és külföldön is megfigyelhető. A rollerezés kapcsán rengeteg az érzelmi reakció és a tévhit, miközben még mindig keveset tudunk arról, hogy hosszú távon milyen szerepet tölthet be a városi közlekedésben. Felmerült az a kérdés is, hogy az elektromos rollerek vajon tartós megoldást jelentenek-e, vagy csupán egy múló divathullámról van szó. Erre azonban csak az idő adhat választ. Egy biztos: a rollerezés ma egy életstílust is kifejez, ami a közlekedési trendekhez hasonlóan folyamatosan változik. Hogy öt év múlva is az utcák részei lesznek-e, azt egyelőre senki sem tudja megjósolni.

Dr. Boros Lajos . Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Szemléletformálás és edukáció

A szabályok lefektetése mellett sarkalatos pont a közlekedés résztvevőinek szemléletformálása. Mint a kutató felhívta rá a figyelmet, a rollereket elsősorban a fiatalabb korosztály használja, így elengedhetetlen az ő edukációjuk. Dr. Boros Lajos szerint néhány nagyon fontos kulcsüzenet átadására lenne szükség. Mint például, a rolleresek tartsák be a követési távolságot, a zebrákon sokkal körültekintőbben haladjanak át, vagy éppen mellőzzék a fülhallgatóval történő zenehallgatást a forgalomban. A kutató szerint, ahogy a közlekedés szereplői eltanulják egymástól a helyes viselkedést, formálják egymás hozzáállását a különböző forgalmi szituációkban, ezek az alapszabályok végül autodidakta módon is kialakulnak.

A kutató kiemelte, azt is szükségszerű tudatosítani a rollerhasználókban, ahogy autót és más közlekedési eszközt sem vezetünk alkoholos befolyásoltság alatt, úgy rollert sem. Ez egy nehéz kérdés, s még nehezebb betartatni, hiszen a kutatók vizsgálata arra mutatott rá, hogy a rollerhasználók száma megnövekszik, amikor a tömegközlekedés nem működik. Sokan ugyanis épp az autó alternatívájaként, rendezvényekről, fesztiválokról hazafelé veszik igénybe a rollereket, pontosan azért, mert alkoholt fogyasztottak. Ez azért lehet veszélyes, mert ilyenkor többnyire sötét van, az ember reflexei nem olyan jók, nem tudnak olyan gyorsan reagálni a váratlan helyzetekre. „Ez a szigorítás tulajdonképpen piacvesztést is okozhat a rollerkölcsönzők számára. De úgy gondolom, ez az az áldozat, amit a közlekedés biztonsága és a konfliktusok csökkentésének érdekében el kell fogadni. Az autóvezetéshez hasonlóan a rollerek esetében is a teljes tiltás, a zéró tolerancia lenne a megoldás” – vallja a kutató.

Hangsúlyozta, a cél az lenne, hogy egy tényeken alapuló párbeszéd alakuljon ki. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni azt a tényt is, hogy hiába gondoljuk a fenntarthatóság szempontjából előnyösnek a rollerezést, nem szabad elfelejteni, hogy a rollerek akkumulátorokkal működnek. „Külföldön láttunk már olyan vizsgálatokat, ahol azt próbálták végigkövetni, hogy egy roller a teljes életciklusa során mekkora környezeti hatással jár. Az eredményből az derült ki, hogy nem biztos, hogy annyira fenntartható közlekedési eszköz, mint elsőre gondolnánk. Hiszen maga az akkumulátorgyártás, illetve az elhasznált akkumulátorok semlegesítése, feldolgozása komoly környezeti károkkal jár. Ezért érdemes több aspektusból, sokkal árnyaltabban vizsgálni magát az eszközt, s a közlekedésben betöltött szerepét” – magyarázta Dr. Boros Lajos.

Dr. Boros Lajos. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Átalakuló városi életforma

A rollerezés jövője nem csupán a közlekedési szokások változásáról szól, hanem egy átfogóbb városfejlesztési szemlélet részévé is válhat. Elképzelhető lenne például, hogy a különböző közlekedési módokat – például a rollerbérlést és a tömegközlekedést – összehangolják, akár egy egységes tarifarendszer bevezetésével. Ez a megoldás enyhíthetné a túlzsúfoltságot a nagyvárosokban, és gördülékenyebbé tehetné a mindennapi közlekedést. Ehhez azonban elengedhetetlen a döntéshozók és a közlekedésszervezők együttműködése, hiszen a rollereket bérbe adó szolgáltatók jelenleg nem integrált részei a helyi közlekedési hálózatnak.

A kutatás egyik fő célja éppen az, hogy ezt a komplex kérdéskört a megfelelő keretek közé helyezze, és rávilágítson arra, hogyan illeszkedik a rollerezés a városi mobilitás egészébe. Ennek érdekében a következő hónapokban tudományos cikkek megírását és publikálását tervezik, nemcsak szakmai folyóiratokban, hanem olyan platformokon is, amelyeket döntéshozók és a közvélemény is elérhet. A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy szükség van egy átgondolt szabályozásra, amely nem pusztán érzelmi alapon, hanem valós tapasztalatok és adatok mentén születik meg. Az eredmények mielőbbi eljuttatása a döntéshozókhoz kulcsfontosságú, hiszen a rollerezés nem csupán közlekedési kérdés, hanem egy átalakuló városi életforma része is.

Fülöp Tímea

Borítóképen: Dr. Boros Lajos Fotó: Kovács-Jerney Ádám