A szegedi felsőoktatásban az utóbbi években egymást érték a kerek évfordulók. Kolozsvárról 1921-ben költözött Szegedre az egyetem és az ezt követő években folyamatosan indultak a képzések. 1924-ben például a földrajz szempontjából volt mérföldkő, ekkortól számolhatjuk a földrajtanárok és geográfusok felősfokú képzését a Tisza parti városban. Dr. Pál-Molnár Elemér történelmi visszatekintésében az elmúlt 100 év kezdeteire emlékeztetett.

A rendezvényen az SZTE földrajz képzésért felelős tanszékei ünnepélyes keretek között átadták a Pro Geographia Szegediensis díjakat. A Pro Geographia Szegediensis díj alapításának célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a szegedi geográfus iskola ismertségének és elismertségének növeléséhez hazai és nemzetközi szinten jelentősen hozzájáruló kollegákra, és kifejezze az adományozó szakmai műhely köszönetét ebbéli tevékenységük tekintetében. A díjat így azok kaphatják, akik akár az alap- és alkalmazott kutatás, vagy az oktatás terén hosszabb távon együttműködtek a szegedi geográfus műhellyel, illetőleg szervezeti szinten aktívan támogatták az ezirányú együttműködést, s mindez lehetőleg tudományos művek és sikeres szakmai projektek formájában is megnyilvánult.

– Az ásvány-földtanra Szentpétery Zsigmond 1923 februárjában, a földrajzra 1923 áprilisában Kogutowicz Károly nyert professzori kinevezést. Utóbbi intézet a száműzetés és a kényszerű kétéves helyettesítés miatt elképesztő szegénységben működött 1923-ban. Csak 10 hónapos szervező munka után, 1924. február 19-én, a tavaszi félév előadásainak megkezdésével egyidejűleg került sor a Földrajzi Intézet sajtónyilvános megnyitására. A rektor, a dékán, a sajtó és a nagyközönség jelenlétében tartott előadásában Kogutowicz Károly hatásosan ismertette a földrajztudomány hivatását és lehetőségeit. Ezután intenzíven fejlesztette az intézet felszerelését, és már 1924 nyarán egyhónapos skandináviai tanulmányutat szervezett 30 szegedi egyetemi hallgató számára. Az akkori változások tették lehetővé, hogy ma is a hazai és nemzetközi földrajztudományi, földtudományi oktatás és kutatás központja lehetünk – mondta el, Dr. Pál-Molnár Elemér, az SZTE TTIK Földrajz- és Földtudományi Intézet intézetvezetője.

A Nemzetközi Szakmai Díjat Dr. Petru Urdea, a Temesvári Egyetem Professor Emeritusa kapta

Prof. Dr. Petru Urdea, a Román Tudományos Akadémia levelező tagja, a Temesvári Nyugati Egyetem földrajz tanszékének egykori vezetője, ma emeritus professzora, a magashegységi kutatások európai szintű szaktekintélye. A Szegedi Tudományegyetemmel történő együttműködésének kezdete 1992-re datálható, amikor Tóth Imre, az akkori Természeti Földrajzi Tanszék egyetemi adjunktusa ellátogatott tanszékükre. A látogatást azután számtalan különböző szintű együttműködés követte.

Milyen módon működött együtt a Szegedi Tudományegyetem földrajz tanszékeivel?

Tóth Imre látogatása adta a kezdő lökést, ezt követően én is eljöttem Szegedre, ahol együttműködési megállapodást írtunk alá. Ennek egyik legfontosabb pontjaként közös terepgyakorlatokat kezdtünk el szervezni, melyek keretében temesvári és magyar diákokat vittünk váltakozva magyarországi és romániai helyszínekre. A kezdeti időkben emellett Temesvár-szeged-Újvidék viszonylatában a Tübingeni Egyetem támogatásával tudományos konferenciákat is szerveztünk. Kiemelkedő pillanata volt ennek az időszaknak, amikor Prof. Dr. Mészáros Rezsőt, egykori rektor urat a Temesvári Nyugati Egyetem díszdoktorává avattuk. Az utóbbi időkben Dr. Sipos Györggyel a Természet és Környezet Földrajz tanszék vezetőjével ápolok szorosabb kapcsolatot, ehhez az együttműködéshez több határon átnyúló projekt is kapcsolódik. Az első a Maros folyó fejlődésével és a klímaváltozás okozta kihívásokkal, a második a régészeti kulturális örökség felkutatásával foglalkozott, illetve a legújabb ismét a Maros vizsgálatára fókuszál. Amellett, hogy ezek a projektek számos fiatal kollégánk szakmai fejlődését segítették, olyan közös és egymásba fonódó geofizikai és geokronológiai kutatási infrastruktúra létrehozását is lehetővé tették, mely a régióban teljes mértékben egyedülálló.

Ha jól tudjuk a fő kutatási területe azonban nem feltétlenül az alföldi folyókhoz kapcsolódik.

Igen, ez igaz, a doktori értekezésemet például „A Retyezát-hegység geomorfológiai vizsgálata” címmel írtam, mivel tudományos érdeklődésem, lévén kis hegyi faluban nőttem fel, hamar a magashegységek felé fordult. A Kárpátok romániai részén, geofizikai módszerek segítségével nekem sikerült először kimutatni a permafroszt, azaz az örökfagy meglétét a magasabb régiók sziklagleccsereihez kapcsolódóan. Később kutatócsoportommal, valamint főleg német és magyar kollégák segítségével az egykori kárpáti gleccserek visszahúzódását, és a Kárpátok eljegesedésének történetét vizsgáltam. Emellett főleg történeti földrajzi és geoarcheológiai kutatásokat vezettem, elsősorban a Bánság területén.

Maradva a hegyeknél, milyen változások mennek végbe jelenleg a Kárpátok magashegységi régiójában a klímaváltozás következtében?

A globális felmelegedés különösen nagy hatással vannak Európa magashegységi területeire, így a Kárpátokra is, hiszen ezeken a területeken a felmelegedés üteme igen gyors. Vizsgálataink alapján a Déli-Kárpátokban jelenleg évtizedenként 0,3°C-kal nő az átlaghőmérséklet, minek hatására felfelé tolódik az erdőhatár, illetve a fokozott fagyjelenségekkel jellemezhető zóna határa is, ami pedig a vízháztartás és a felszíni folyamtok dinamikájára gyakorol további jelentős hatást. Számításaink szerint a jelenlegi trendek mellett 2050-ig a periglaciális folyamatok által uralt zóna mintegy 150 m-rel tolódik feljebb és így mind a Fogaras, mind pedig a Retyezát területén el fog tűnni a most még foltokban jelenlévő örökfagy. Ezek a magashegységi területek igen látványos fokmérői a körülöttünk zajló, sajnos nem túl sok jóval kecsegtető környezeti változásoknak.

Vélhetően a klímaváltozás nemcsak a hegyekben érezteti a hatását. Milyen folyamtokkal szembesülnek még Romániában?

Manapság a visszatérő aszályok és a vízkészletek drasztikus csökkenése látszik a legnagyobb problémának, főleg az ország déli és keleti régióiban. Sok helyütt megindult az elsivatagosodás, hiszen jelentős mértékben nőtt a párolgás. A mi síksági területeink az Önök Alföldjétől délebbre és a kontinens belsejéhez közelebb fekszenek, sőt a Kárpátoktól délre és keletre lévő területek úgymond szélárnyékban vannak, azaz jóval kevesebb csapadékot kapnak nyugat felől. Így nálunk még szélsőségesebbek a nyarak, a trópusi éjszakák száma is jelentősen nőtt. Emellett az extrém csapadékesemények is növekvő problémát jelentenek. Hegységi és dombsági területeinken egyre gyakoribbak a villámárvizek, és a nagy esőzésekhez kapcsolódó földcsuszamlások. Úgyhogy föl van adva a lecke a kollégáimnak abban a tekintetben, hogy ezeket a folyamatokat modellezzük, előre jelezzük, illetve hogy a társadalom felkészültségét fokozzuk.

Visszatérve a szegedi kapcsolatokhoz, szakmai szempontból gyakorolt-e Önre hatást a Szegeddel való együttműködés?

Ahogyan az a korábbi válaszaimból már világossá válhatott alapvetően a magashegységek világa vonzott mindig is, így elmondhatom, hogy igazából „szegedi hatásra” kezdtem el síksági folyamatokkal és problémákkal foglalkozni, s az évek során egyre jobban megismertem és megszerettem ezt a területet is. Amit még kiemelnék az az, hogy számos új módszer temesvári meghonosítását tette lehetővé az együttműködésünk, sőt további állami fejlesztéseket is indukált a közös munka, így elmondhatom hogy én is, de főként fiatalabb kollégáim nagyon sokat profitáltak a szegedi kapcsolatokból. Sokat tanultunk az együttműködés fontosságáról és a szegedi iskola magas színvonala is inspirált bennünket.

Végezetül, hogyan ünnepli idén a Karácsonyt?

Karácsonykor a Fogarasföldön (Ţara Făgărașului) található szülőfalumba fogok „elszökni”, ahol mindentől távol, szeretteim körében fogok ünnepelni és feltöltődni. Az új évet pedig szintén a hegyekben, méghozzá a Retyezátban fogom köszönteni.

CRĂCIUN FERICIT! MERRY CHRISTMAS! & LA MULŢI ANI! HAPPY NEW YEAR!

A Földrajz 100 eseménysorozata ezzel a cikkel ugyan zárul, de a 101. év is hasonlóan eseménydús lesz. Számos program várja a szakmabelieket és a laikusokat az SZTE TTIK Földrajz- és Földtudományi Intézet szervezésében. Érdemes lesz követni 2025-ben is az Intézet és a tanszékek honlapját, közösségi média felületeit, ahol naprakész információkat találhat mindenki. Kiemelendőnek ígérkezik a 2025 májusára tervezett Natural Hazards and Climate Change nemzetközi konferencia, illetve a szeptemberben ismét Szegedre látogató, nagy múltnak örvendő, a sorban a XII. Magyar Földrajzi Konferencia.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám