Bokor Alex: Stay Ugly – Kiállításmegnyitó a Grand Caféban

Zahorán Adri megnyitóbeszédében kiemelte, hogy Alex munkái a belső vívódás és az önelfogadás témáit járják körül. A közösségi média korában, amikor sokan idealizált énképet építenek magukról, Alex grafikái éppen a sebezhetőség és az őszinteség fontosságára hívják fel a figyelmet. "A kihívásokkal és a problémákkal való szembenézés ugyan az út elején rémisztőnek és bekebelezőnek hathat, az önreflexió és a tudatosság bátorító útitársunkká fog válni" – mondta Zahorán Adri, ezzel is megerősítve, hogy a művészet képes segíteni az önismeretben és a lelki fejlődésben.

Zahorán Adri nyitotta meg Bokor Alex kiállítását a Grand Caféban.

A művészet, mint kifejezés

Bokor Alex, harmadéves képi ábrázolás szakon tanuló grafikus hallgató bemutatkozó kiállítása március 4-én nyílt meg a Grand Caféban. Alkotásai nem csupán technikai tudásának lenyomata, hanem egy mélyen személyes és filozofikus utazás is az újjászületés, a fájdalom és a felszabadulás témaköreiben. Az alkotó saját szavaival így fogalmazza meg művészete lényegét:

"A legfontosabb, hogy szeretnék valamit kifejezni a nagyvilág felé. A folytonos fejlődést, ami mellett fontos észlelnünk a felszabadulást is, a viseltes régi énünk újjászületését és annak lassacskán megjelenő szirmait. A szenvedés, amit vizuálisan reprezentáltam, csupán érzelemmorzsák hada, hisz ez már a múlt. Eközben a papíron a végtelenségig tátják fájdalmas lelküket az amorf alakok. Egyszerűen gyönyörűek, hitelesek és őszinték."

Szenvedés és szépség találkozása

Alex művészetében a szenvedés nem végállomás, hanem egy átalakulási folyamat része. A tárlaton szereplő munkák egyfajta belső küzdelmet jelenítenek meg, ahol az emberi lélek sérülései és azok lassú gyógyulása egyaránt helyet kapnak. Az amorf alakok, a széttört formák és az expresszív vonalvezetés a szenvedés és az abból való kilábalás vizuális metaforái. A kiállítás nem csupán egyéni traumák lenyomata, hanem egy univerzálisabb üzenetet is hordoz: a múltunk formál bennünket, de nem kell benne ragadnunk. A képekből áradó érzelmi töltet egyszerre nyers és felszabadító. Az alakok – legyenek bármilyen torzak vagy elmosódottak – őszinték és hitelesek. Ez a fajta művészi attitűd ritka és bátor vállalás egy fiatal alkotótól.

Munkáiban a fájdalom nemcsak nyomot hagy, hanem egyfajta szépséget is teremt. Ez a kettősség teszi igazán erőteljessé képeit: a melankólia és a remény kéz a kézben járnak bennük. Alex munkái nem csupán grafikák – belső világának lenyomatai, amelyek arra ösztönöznek, hogy saját érzelmeinkkel és változásainkkal is szembenézzünk. Akik ott voltak a megnyitón, tanúi lehettek ennek az őszinte és hiteles kifejezésmódnak, amely remélhetőleg még sokáig visszhangzik majd bennük.

A kiállítás március végéig megtekinthető a Grand Caféban – érdemes időt szánni rá, mert ez nem csupán egy vizuális élmény, hanem egy belső utazás is.

Szöveg és fotók: Kőszegi Dajana