A Szegedi Tudományegyetem 1911–1912 között – neoromán stílusban – épült patinás épülete ad otthont Magyarország egyik legjelentősebb ásványkollekciójának, a Koch Sándor Ásványgyűjteményének.
A Koch Sándor Ásványgyűjtemény története szorosan összefonódik az Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék történetével. Az egyetem – a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem jogutódjaként, a trianoni döntést követően – 1921-ben költözött Szegedre. Az Ásvány- és Földtani Intézet és Gyűjteménytárban az első ásvány-kőzettani gyűjtemény kialakítása Szentpétery Zsigmond nevéhez fűződöttk aki 1924-ben főként a szegedi középiskoláktól kapott ásványokkal, valamint tanulmányi kirándulások során gyűjtött kőzetekkel töltötte fel a vitrineket. Az oktatást kisegítő gyűjteményi anyag összeállításában sokat segített a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtára, a Budapesti Műegyetem és a Budapesti Tudományegyetem Ásványtani Tanszéke is ajándék ásványaival. A gyűjtemény jelentős mértékben gyarapodott a Rockefeller Alapítvány által juttatott anyagi támogatás révén is, de hogy pontosan mely darabokkal, sajnos – korabeli dokumentáció híján – kideríthetetlen. Valószínűleg ekkor kerültek a Tanszékre a bonni székhelyű ásványkereskedelmi Krantz-cégtől vásárolt és kapott darabok, valamint az igényes kidolgozású kristálytani modellek is.
1940-ben, miután az újonnan alakult Ásvány- és Kőzettani Intézet vezetését a Nemzeti Múzeum Ásványtárában eltöltött évek komoly tapasztalatával érkező Koch Sándor vette át, a gyűjtemény fejlesztése új lendületet vett. A Koch professzor és Mezősi József által szervezett 1941–43-as Intézeti gyűjtő utaknak köszönhetően a kollekció sok értékes darabbal bővült. Mindez Koch magángyűjteményének egy részével kiegészítve lehetőséget adott – az ásványgyűjtemények esetében merőben szokatlan – genetikai osztályozási szempontok alapján történő rendszerezésre is. Koch Sándor, önéletrajzi írásában a következőképpen ír ezekről az időkről: „Bevittem a gyűjteményanyaggal nagyon hitványan ellátott Intézetbe saját gyűjteményemet, felállítottam olyképpen, hogy az első három szekrény genetika: magmás-, üledékes-, metamorf eredetű ásványok. Utána a kristálytan következett, csupa jól összeválogatott kristállyal, majd ásványfizika, rendszertan. A középszekrényekbe került gyűjteményem zöme, a Kárpát-medence ásványai genetikai sorrendbe. […] Folyt a kiállítás rendezése, a vezető cédulák, lelőhelyek, lelőhely csoportokat feltüntető térképek készítése. Csináltuk nagy élvezettel. […] Első években bizony napi 8 óránál jóval több volt a bent töltött idő…” Sajnálatos módon ezt a lendületes fejlesztést megakasztotta a háború. 1944-ben felsőbb utasításra a műszereket és könyveket Sopronba, az ásványgyűjteményt pedig ládákba csomagolva az egyetem padlására, pincéjébe menekítették. A Soproni küldemény, benne Koch Sándor több mint két évtizedes munkájával a „Magyarország ásványi” című kézirattal együtt teljes egészében odaveszett. Szerencsére a Szegeden maradt ásványgyűjtemény csak kisebb károsodást szenvedett, a kőzetgyűjtemény viszont teljesen megsemmisült.
Az Intézet újjászervezése 1945-ben kezdődött meg, 1946 tavaszára, az ásványgyűjteményt és – elsősorban magyarországi példányokkal – a kőzetgyűjteményt is sikerült helyreállítani.
1965-ben az Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék megvásárolta Koch Sándor magángyűjteményét, mely lehetővé tette a kiállítás látványos bővítését. Az 1960-as, 1970-es években Koch professzor jó nemzetközi kapcsolatinak köszönhetően nem akadt meg a fejlesztés, évről évre bővült az ásványfajok száma.
Koch Sándor visszavonulását követően Mezősi professzor vette át a gyűjtemény kezelését. Az 1980-as évek második felétől csak az ásványokra koncentrált. Számos tárlatvezetőt írt és folyamatosan rendezgette a kiállított anyagot.
A gyűjtemény utolsó átrendezése, felújjítása Koch Sándor születésének századik évfordulóján, 1996-ban történt. Ezt a munkát már Pál-Molnár Elemér végezte. Mezősi professzor a féltő gazda gondoskodásával követte a több hónapos munkát, azonban megromlott egészségi állapota miatt már tevőlegesen már nem tudott benne részt venni.
A gyűjtemény legutóbbi költöztetése 2014 szeptemberében történt, amikor is az ásványok átkerültek az Ásványtani-Kőzettani és Geokémiai Tanszék folyosójára új, LED-es megvilágítású állószekrénybe.