Az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének országosan is jelentős és védett őslénytani gyűjteménye segíti az oktatást és a kutatásokban is komoly hasznát veszik. Többek között ahhoz is hozzájárulhat, hogy a tudósok meghatározzák, hogyan változott Földünk éghajlata a múltban. A Kutatók Éjszakáján, mint mindig, most is népszerű volt a tárlat és fogadtak előzetes bejelentkezés alapján iskolai csoportokat is.

Több mint 100 éve – a trianoni döntést követően – Kolozsvárról néhány szekéren érkeztek Szegedre az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézet őslénytani gyűjteményének első darabjai. A Földtani és Őslénytani Tanszék (ma már Geológia Tanszék) a Rockefeller Alapítványtól kapott támogatásból igyekezett pótolni a rendszertanilag hiányzó, az elveszett, az összetört vagy éppen Erdélyben maradt darabokat, valamint különböző hazai egyetemektől, múzeumoktól és magánszemélyektől is érkeztek felajánlások. Az elmúlt évszázadban folyamatosan bővült a gyűjtemény, amely a kutatást és az oktatást is segíti.

– Az SZTE védett őslénytani gyűjteménye mintegy tizenötezer példány segítségével mutatja be az élet kialakulását és fejlődését az elmúlt körülbelül 4 milliárd évben. A legidősebb ősmaradványunk 1.6 milliárd, a legfiatalabb néhány száz éves. A gyűjtemény eredeti darabjai még a Kolozsvári Egyetemről származnak. Az 1921-es áttelepülést követően sok nyugat-európai múzeum és egyetem ajándékozott új darabokat. A Rockefeller Alapítvány támogatásával is kerültek új példányok a gyűjteménybe. A tudományos népszerűsítés mellett a földtudomány szakos hallgatók oktatását is a gyűjtemény biztosítja, ahol Föld és élet, illetve Paleobiológia tárgyak keretében ismerkednek meg a hallgatók a főbb időszakok jellegzetes fosszíliáival – mondta el Dr. Gulyás Sándor, a Szegedi Tudományegyetem TTIK Földrajz- és Földtudományi Intézetének egyetemi adjunktusa.

A gyűjtemény sokszínűségét jól jelzi, hogy szinte minden évben tudnak saját darabot bemutatni az adott esztendőben megválasztott „Év ősmaradványa” típusából is. A 2023. évi választás győztese: az ír óriásszarvas (Megaloceros giganteus), amely körülbelül az utolsó 100 ezer évben élt a Kárpát-medence területén és szintén van fosszíliája az SZTE-n. Tavaly novemberben a Magyarhoni Földtani Társulat által megrendezett Földtudományos Forgatagon pedig a gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) lett a győztes, amelyhez kapcsolódóan mamutfogak, mamut agyar, lapocka, valamint agykoponya töredék is megtaláható a gyűjteményben.

A Szegedi Tudományegyetem Geológia Tanszékének egyik kutatási területét, specialitását is részben ez a gyűjtemény adja: az utolsó 2 és fél millió év képződményeinek, faunájának, flórájának a vizsgálatában a világon is élenjárnak a szegedi kutatók. Az éghajlati változások megértése szempontjából ez a tudás nélkülözhetetlen.

Sümegi Pál professzor, aki a geológus diplomája mellett régész is, olyan egyedülálló quartermalakológiai iskolát teremtett, amely a szárazföldi és folyóvízi vagy tavi üledékes kőzetekben található puhatestűek vizsgálatára épül.

– Miért ragaszkodnak a paleontológusok a gyűjteményhez ennyire? Mert ez a kályha. Ez az összehasonlító anyagunk, ha ez elveszik, akkor nincs összehasonlítási alap, csak az van, ami az emlékezetünkben maradt, fotók, kéziratok, leírások. Ez nagyon aprólékos és részletgazdag elemzést jelent, amit gyakran mikroszkóppal végzünk. A gyűjteménynél az, amit oktatunk, az egy egészen kicsi, de nagyon stabil része a teljes tudásanyagunknak – mondta el Sümegi professzor. A paleontológiában nem a fajmeghatározás az egyetlen lenyűgöző dolog, hanem az is, hogy a leletek és a tudás birtokában meg lehet határozni, hogy több ezer vagy millió évvel ezelőtt milyen klimatikus viszonyok uralkodtak a Föld adott pontján.