Az SZTE TTIK Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszékén évtizedes hagyományokkal rendelkező városklíma, humán bioklíma és ökoszisztéma szolgáltatás kutatás folyik. A Prof. Dr. Unger János egyetemi tanár és Dr. Gál Tamás tanszékvezető egyetemi docens által vezetett, Városklíma Kutatócsoport a városi hősziget intenzitás pontos tér- és időbeli felépítésének kutatásától indulva napjainkban a jelenség jövőben várható előrejelzését kutatja. Ez a projekt a városi beépítettség szerepét a folyamat erősödésében és a klímaváltozás kedvezőtlen városi hatásainak mérsékléséhez szolgáltat fontos alap adatokat. Ehhez kapcsolódik a hőterhelést számszerűsítő humán komfort kutatás és az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kapó városi zöldfelületek - például a hőszabályozás terén betöltött - szolgáltatásainak vizsgálata. Ez utóbbi Dr. Gulyás Ágnes és Dr. Kiss Márton vezetésével zajlik.

Dr. Gulyás Ágnest, az SZTE TTIK Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszékének adjunktusát kérdeztük a témáról.

- Mivel foglalkozik a humán bioklimatológia?

- A humán bioklimatológia részben a klíma emberi szervezetre gyakorolt hatásával foglalkozik. Úgynevezett bioklíma indexek segítségével számszerűsíti a szervezetet érő hőterhelést. Nagyon sokféle indexet használ a tudomány ehhez, ezek közül Európában az egyik leggyakrabban használt az ún. PET (fiziológiailag egyenértékű hőmérséklet /Physiologically Equivalent Temperature) index, amely °C-ban adja meg az aktuális hőterhelés mértékét. A bioklíma indexek kiszámításához egyszerre vesszük figyelembe a levegő hőmérsékletét, a szélsebességet, a légnedvesség mértékét és a napsugárzásból érkező energia mennyiségét, mivel ez a négy tényező együttesen befolyásolja a hőérzetünket, ezért “beszédesebb” egy bioklíma index az egyszerű léghőmérséklet adatnál. Ilyen derült, hőhullámos napon, mint az elmúlt napokban volt Szegeden, tűző napon állva (annak ellenére, hogy a hőmérséklet “csak” 38 °C) a PET értéke akár 50 °C fölötti is lehet. Talán úgy lehet a legérzékletesebben megérteni, hogy mit jelent 50 °C PET érték, hogy ilyenkor olyan terhelés éri a szervezetet, mintha egy olyan szobában lennénk, ahol 50 °C a hőmérséklet. Ha szabad téren, direkt napsütésben állunk, a szervezetünket nagyon nagy hőstressz éri, még egészséges ember is esetén is hamar felborulhat a hőháztartás, ami komoly egészségügyi következményekkel is járhat, például hőgutával. Kisgyermekek, idősek, a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedők esetén ez még kritikusabb. Ezért nagyon fontos, hogy a várostervezők figyelembe vegyék a humán komfort szempontokat és olyan közterületeket alakítsanak ki, amelyek minél hatékonyabban képesek mérsékelni a hőstresszt. Ennek legkézenfekvőbb eszköze a zöld- és a vízfelület, előbbi -főleg a fák - az árnyékolással, utóbbi a párologtatás révén tudja jelentősen javítani a mikroklímát.

- Mit mutatnak a kutatásaik a városi hőstresszel kapcsolatban?

- Azt vizsgáltuk, hogy milyen mozaikos tud lenni egy település hőstressz térképe. A 2010-es évektől kezdve folyamatosan és átfogóan gyűjtjük az adatokat, amelyek kirajzoltak egy meglehetősen egyértelmű tendenciát. Ott ahol nincs zöldfelület akár 10-15 Celsius fokkal is magasabb lehet a hőterhelés (az előbb említett PET index értékével kifejezve) a nyári kánikulában, a felszín hőmérsékletében még ennél is nagyobb lehet a különbség. Ráadásul az épületek, burkolt felületek által nappal „begyűjtött” energia, éjjel hőként kisugárzódik, így a belvárosban nincs meg a tehermentesítés sem a környezet sem az emberi szervezet számára, amíg egy külvárosi, zöldebb területen enyhülést jelent az éjszaka. Így nem marad más megoldás, mint a klímaberendezés, ami ördögi kör.

A lombkorona borítás és a faállomány eloszlása a szegedi Széchenyi tér tervezett felújítása után

(A térkép az SZTE saját felmérései és a Fontos Mérnök Stúdió Kft. által készített tervek alapján készült)

- A klímaberendezések használata milyen hatással van a hőmérséklet alakulására?

- A klímaberendezések működési elve alapján az épületekben lévő többlet hőt kondenzációs hőelvonás révén kivezeti a szabadba, ezzel csökkentve a beltér hőmérsékletét. Ezzel két probléma is adódik a klímaváltozást tekintve. Az egyik, hogy a berendezések működtetése komoly energiafelhasználással jár, aminek az előállítása jobbára fosszilis energiahordozókból történik. Vagyis jelentős CO₂ kibocsátás kapcsolódik hozzá, azaz közvetve hozzájárul az üvegházhatás, és így a felmelegedési folyamat gyorsulásához. Másrészt a beltérből kivezetett hő rövidtávon, közvetlenül is rontja a közvetlen környezet mikroklímáját.

 - Milyen megoldásokat javasol a klímakatasztrófa elkerülésére a bioklimatológia?

- Kutatásaink és a nemzetközi tendenciák is a szemléletváltásban látják a legtöbb lehetőséget. A technikai megoldások helyett (mellett) a zöldebb, az erőforrásokat jobban kímélő megoldások felé kell fordulnunk, azokat sokkal nagyobb területen és változatos formában kell alkalmazni. Városainkban a zöldfelületeknek messze nem csak esztétikai szerepe van és ezt tudatosan, az eddigieknél sokkal bátrabban kell használni. Várostervezési szempontból egyre inkább az tűnik a jó megoldásnak, ha keressük a természetes válaszokat a klímaválság kérdéseire. Egy fa (pontosabban a megfelelő faállomány) is képes „klimatizálni”, hiszen mérsékli a felszíni és a felszínközeli levegő hőmérsékletét, de az épületek beltéri felmelegedését ‒ ezzel a klimatizálási igényt ‒ is csökkenti azzal, hogy redukálja az épületre eső napsugárzási energiát. E mellett pozitívan hat a levegőminőségre és a vízháztartásra, vagyis közvetve és közvetlenül az emberi egészségre is. (Igaz ezeket a hatásokat csak akkor tudja kifejteni ha él és megfelelő egészségi állapotban van). A faállomány növelése ugyanakkor csak egy a lehetséges számtalan zöld megoldás közül. A tudatosan alkalmazott biodiverz gyep, a zöldtetők, zöldfalak mind hozzájárulhatnak a klímaváltozáshoz való hatékony alkalmazkodáshoz.

Egyénenként is számos döntésünket át kell gondolnunk a klímaváltozás szempontjából. Például biztosan a kétcentisre vágott fű-e a legmegfelelőbb a kertünkben vagy esetleg egy természeteshez közelebb álló, összetettebb növényközösséget alkotófelület is megfelel. Ezzel kapcsolatban (több hazai városhoz hasonlóan) Szegeden is elindult egy érdekes kísérlet, ami azt mutatja, hogy a hosszabbra hagyott és fajgazdagabb gyep jelentősen ellenállóbb a mostanihoz hasonló hőséggel szemben és hosszabb ideig képes mérsékelni a hőstresszt. Ne burkoljunk le minden talpalatnyi felületet a magánterületeken sem, aki teheti ültessen minél több fát a telkén. Mindezzel nemcsak a közvetlen környezetünket tesszük klímaváltozás „állóbbá”, hanem a város egészének is segítünk az alkalmazkodásban.

Összességében tehát vissza kell találnunk a természethez, a természetes megoldásokhoz, mert minden kutatás azt mutatja, hogy csak ez az út tartható fenn hosszútávon.

- Vannak már jól működő példák a természetes megoldásokra?

Szerencsére az utóbbi 2-3 évben, hazánkban is egyre több figyelmet kap ez a terület (noha még mindig sok a bizonytalanság a természetalapú megoldások alkalmazása körül, ami főleg a viszonylag kevés tapasztalatból adódik), de már vannak jó kezdeményezések. Ezek közül néhány szegedi példát videós formában is bemutattunk a nemrégiben zárult Nature4Cities projekten belül.

Az adott projektre kattintva látható a YouTube videó:

Madárbarát és klímatudatos iskolakert az Arany János Iskolában:

Az Újszegedi Liget, amely Szeged szempontjából óriási jelentőséggel bír.

Klímatudatos zöldfelület kialakítás a városban

Zöldtetők, zöldfalak mint alternatív megoldások

Városi vízháztartás javítása zöld megoldásokkal

A tanszéken folyó kutatásokkal a tudósok igyekeznek hozzájárulni, hogy minél többet tudjunk meg a klímaváltozás városokra és városlakókra gyakorolt hatásairól és minél több tudományosan is megalapozott információ álljon rendelkezésre ezeknek az úgynevezett természetalapú megoldásoknak a hatékonyságáról, segítve ezzel a széleskörű alkalmazásukat.

 

SZTEinfo/Lévai Ferenc

Fotó: SZTE TTIK Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék, Dr. Gulyás Ágnes