A Földrajzi és Földtudományi Intézet története

Kezdetek


Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem


Az 1921-ben Kolozsvárról Szegedre került egyetemen a földtudományi képzés – az 1870-es évekig visszanyúló kolozsvári hagyományokat követve – két intézet (a Földrajzi, illetve az Ásványtani és Földtani) keretében az egyetem két (!) karán (Bölcsésztudományi, illetve Matematikai és Természettudományi) zajlott a felsőoktatás második világháborút követő 1949-es átszervezéséig.


A földrajz a BTK keretein belül leginkább a történelemmel együtt (1922-től szervezetileg Történelem–Földrajz szakcsoporton) nemzeti tudományként alkotott szorosabb egységet, így nem meglepő, hogy például Márki Sándor neves történész a saját tanszéke mellett ellátta a Földrajzi és az Ókori Történeti Tanszék vezetését is. (1921 októberében az ő javaslatára avatták a földrajztudományok sikeres műveléséért gróf Teleki Pált az egyetemen tiszteletbeli doktorrá.) Fontos változás volt Kogutowicz Károly professzori kinevezése 1923-ban, akinek vezetésével 1924-ben megalakult a Földrajzi Intézet, kiépült annak infrastruktúrája (könyvtár, térképtár, bútorzat, műszerek), és tevékenysége messze túl nyúlt az egyetem falain: Szeged város támogatásával meteorológiai és szeizmográfiai obszervatóriumot állított fel. Az Alföld déli részének vármegyéi, városai, községei, mezőgazdasági kamarái jelentős anyagi támogatással segítettek kiépíteni az Intézet sűrű meteorológiai hálózatát, amely a német kutatásokat és eredményeket felhasználva – főleg a mezőgazdasági érdekek szem előtt tartásával – a klímaviszonyokat tanulmányozta. Az Intézet rádiószolgálata lehetővé tette időjárási térkép szerkesztését, melynek alapján a Délvidékre szóló, önálló éghajlati előrejelzéseket adott ki. Az Intézetnek igen fontos szerephez jutott az Alföldkutató Bizottság megalapításában.


Kogutowicz szerepe azonban túl mutatott az Alföld határain is. Még Szegedre kerülése előtt indítja be Föld és Ember c. folyóiratát (szerkesztését a szegedi évek alatt is folytatja), 1923-ban kiadja Zsebatlaszát, később, pedig megindította az ország tudományos tájfeldolgozását, melynek eredménye lett a maga nemében egyedül álló a „Dunántúl és Kisalföld írásban és képekben” I-II. kötete. Az Acta Geographica első füzete az 1927-28-as tanévben jelent meg.


Az 1945-46-os tanévtől került a Szegedi Egyetemre a pécsi egyetem korábbi rektora, Prinz Gyula, a kor kiemelkedő földrajztudósa, a Magyar Földrajzi Társaság is meghatározó alakja, 1934-től az MTA levelező tagja. Az ő nevéhez fűződik az ún. Tisia elmélet, amiben összekapcsolta az előző félszázad földtani kutatásának adatait és Richthofen geológizáló geomorfológiáját, illetve saját fejlődéstörténeti szemléletének dialektikus vonásait. Így egy olyan földtani fejlődéstörténetet szintetizált, ami szerinte magyarázza a Kárpát-medence mai nagyformáit. Meg kell említeni még, hogy Prinz település-földrajzi munkássága is nemzetközi jelentőségű, és földrajzos tevékenysége mellett maradandót alkotott, mint paleontológus is, pl. 46 új Ammonites fajt írt le. Új szakmai profilt hozott a Földrajzi Intézet életébe az 1937-ben az intézetbe került Wagner Richárd, akinek a meteorológia terén elért eredményei nyomán rövid időre – az 1948-49-es tanévben – az intézet hivatalosan „Földrajzi Intézet és Légkörfizikai Állomás” néven szerepel.


A földrajz szakos tanárképzésben a kezdetektől fogva részt vett az Ásványtani–Földtani Intézet is, mely az akkori „TTK” kereteiben működött. Szádeczky Gyula kolozsvári intézetének két asszisztense, az intézetigazgató Gaál István (őslénytan) és Szentpétery Zsigmond (kőzettan, 1929-től az MTA levelező tagja) nevéhez fűződik az Intézet megalapítása. Az oktatáshoz és a kutatáshoz szükséges ásvány-kőzetgyűjtemény anyagának nagy része kezdetben a helybeli középiskolákból származott, amelyet később a Magyar Nemzeti Múzeum, a Budapesti Tudományegyetem és a Műegyetem Ásványtani tanszékének ajándékai bővítették. Az 1930-as évektől az Egyetem jelentős külföldi anyagi segítséghez jutott a Rockefeller alapítvány révén. Ez tette lehetővé azt, hogy a szegényes felszerelést modern vizsgálóeszközökkel kiegészítsék ki, illetve lehetőség volt a gyűjtemények bővítésére. Jelentős fejlődést jelentett müncheni egyetem 1100 fajt magába foglaló kövületgyűjtemény-ajándéka, illetve „vezérkövület sorozatok” vásárlása. 1941-ben az Ásványtani-Földtani Intézet két önálló intézetté (Ásvány-kőzettani ill. Földtani) vált szét.


Az Ásvány-kőzettani intézet újonnan kinevezett vezetője Koch Sándor készítette el hazánkban a Kárpát-medence ásvány-előfordulásainak első genetikai összefoglalását, mely megjelent az akkor használatos Ásványhatározó könyvben is. A régi ásvány-rendszertani gyűjteményt oly módon rendezte át, hogy külön genetikai, kristálytani, ásványfizikai és rendszertani részt alkotott. Az irányítása alatt kialakított gyűjtemény máig az egyetem büszkesége. Az Acta Universitatis Szegediensis egyik új sorozatanák, az Acta Mineralogica-Petrographicának első kötete 1943-ban jelent meg.


Együtt a TTK-n


Az 1949-es kormányrendelet úgy intézkedett, hogy a Szegedi Tudományegyetemen a „Matematikai és Természettudományi Kar” a jövőben „Természettudományi Kar” (TTK) elnevezéssel folytassa működését, s egyebek mellett a Földrajzi Intézetet is a BTK-ból a TTK kötelékébe sorolták át. A földtudományi egységek alapvető oktatási feladata elég rapszodikusan változott ebben az időben: a földrajz-történelem, biológia-földrajz szakok voltak jellemzőek, de néhány évig volt földrajz-geológia képzés is, aminek 1955-ös megszüntetését követően már csak eseti lehetőség nyílt 1-2 geológia szakos oktatására (szakleadás mellett, hároméves rendszerben). Az 1960-as évek közepétől földrajz-idegen nyelv, majd matematika-földrajz szakpárok színesítették az oktatási profilt.


1950 végétől a Földtani Tanszék élére Miháltz István került. Mivel a tanszék kutatási programjai a szűk oktatói létszám miatt mindig is a tanszékvezető fő érdeklődési területe köré koncentrálódtak, ezt követően főleg a jelenkori és a negyedidőszaki üledékek földtani, őslénytani vizsgálata került előtérbe. Miháltz István tanszékvezetése alatt olyan gyakorlati problémák elemzésére is sor került, mint Szeged csatornázása, a Tiszalöki Duzzasztómű helyének tervezése, kijelölése, valamint az Alföld geológiai térképezése (a Magyar Állami Földtani Intézettel közösen). Ezek a geológiai kutatások jelentősen felértékelődtek a sikeres dél-alföldi szénhidrogén kutatások után. Miháltz István halálát követően 1966-ban Balogh Kálmán professzor lett a Földtani Tanszék vezetője, aki főként az Észak-magyarországi paleozóos és triász képződmények kutatásának volt szaktekintélye, így ezt a profilt helyezte a tanszéki kutatások homlokterébe. A kutatási feladatok közül ennek ellenére kiemelkedtek a Dél-alföldi szénhidrogénkincs feltárásával kapcsolatos ipari megbízások. A kutatási eredményeken túl jelentős érték, hogy az adatok értékelése után sok szedimentológiailag fontos darab került ekkor a Földtani tanszék gyűjteményébe, s ma ezek képezik Magyarország egyetlen ilyen jellegű szedimentológiai gyűjteményének alapját. A Földtani Tanszék neve az őslénytan szerepének erősödése miatt 1973-ban Földtani és Őslénytani Tanszékre változott. Balogh Kálmán nyugdíjba vonulását követően 1977-től a Miháltz tanítvány Molnár Béla professzor vezette a tanszéket. A követő években a tanszéki gyűjtemény őslénytani gyűjteménye a következő, jelentős tételekkel bővült: a Kárpát-medence fiatal harmadidőszaki pannóniai képződményeinek őslénytani anyaga, a Kárpát-medence negyedidőszaki Mollusca-faunája, végül 1995-ben Méhes Kálmán gazdag Foraminifera anyaga. Molnár professzort – nyugdíjazása miatt – 2000-ben Sümegi Pál, a hazai geoarcheológia jeles kutatója váltotta a tanszék élén.


Koch Sándor 1968-as nyugdíjba vonulását követően utódja az Ásvány- és Kőzetteni Tanszék élén Grasselly Gyula lett, s vezetésével a geokémia főirány került előtérbe, főként Magyarország geokémiája, majd a szerves geokémia – utóbbi kutatási irány elsősorban az 1967-ben a tanszékre került Hetényi Magdolna nevéhez köthető. Ekkor a Tanszék világszerte elismert irányító szerepet töltött be egyes területek geokémiai kutatásában (IGCP projektek), illetve a hazai érckutatásban. A kutatási terület ilyen bővülésével a tanszék neve is Ásványtani-, Geokémiai és Kőzettani Tanszékre változott. Grasselly professzor a Nemzetközi Geológiai Unió alelnöke, majd a Research Development Found igazgatója volt 12 évig. Hazai tudományos elismerését bizonyítja, hogy 1976-ban az MTA levelező, majd 1980-ban rendes tagja lett. 1989-től az MTA elnökségi tagja és a Földtudományi Osztály elnöke 1991-ben bekövetkezett haláláig. Az 1986-ban nyugdíjba vonuló Grasselly professzor utóda Szederkényi Tibor egyetemi tanár lett, s a tanszék kutatási tevékenységei közé bekerült a metamorf kőzettan, a paleozoós-prekambriumi képződmények geológiája, ugyanakkor a klasszikus ásványtan vesztett korábbi súlyából. 1988-tól a környezetföldtan lépett be új kutatási irányként a meglévők mellé. Szederkényi Tibor nyugdíjazását követően 2000-től utódja Hetényi Magdolna lett, akit 2001-től az MTA levelező tagjának választottak.


A Földrajzi Intézet életében Prinz Gyula nyugdíjba vonulása után (1958) egy átmeneti időszak következett, majd 1964-től – a tudomány természetes differenciálódását követve – két önálló földrajzi tanszék keretében folytatta munkáját. A Természeti Földrajzi Tanszék élére Jakucs Lászlót, a Béke-barlang felfedezőjét, míg a Gazdasági Földrajzi Tanszék élére Krajkó Gyulát nevezték ki. A kutatási programok a tanszékek profiljához igazodtak. A Gazdasági Földrajzi Tanszéken gazdasági körzetkutatással, közlekedési földrajzzal, a mezőgazdaság néhány kultúrájával (paprika, hagyma), valamint a termőtájak kialakulásának problematikájával foglalkoztak. A Természeti Földrajzi Tanszéken a karsztos területek morfogenetikájával, valamint a DK-Alföld természeti földrajzi problémáival foglalkoztak ebben az időben.


Az Éghajlattani Tanszéken a mikroklíma-kutatások kerültek előtérbe. Jakucs professzor nyugdíjba vonulását követően a Természeti Földrajzi Tanszéken Mezősi Gábor lett tanszékvezető, aki a klasszikus földrajzi kutatások mellett a kibontakozó geoinformatika kutatásba, majd oktatásba való beépítést tűzte ki fontos célként, ez később a tanszék névváltását – Természeti Földrajzi és Geoinformatikai – is eredményezte. Mezősi professzor vezetésével dolgozták ki 1991-92-ben a geográfus szak képzési koncepcióját, tantervét. Az új szak oktatása 1993 szeptemberében kezdődött. A Gazdasági Földrajzi Tanszéken az 1994-ben nyugdíjba vonuló Krajkó Gyulától Mészáros Rezső, az MTA levelező tagja vette át vezetést, s a tanszék profiljában előtérbe kerültek a regionális, illetve a társadalomföldrajzzal kapcsolatos elméleti kutatások. Mészáros professzor egyetemen betöltött rektori tevékenysége alatt átmenetileg Becsei József vezette az egységet (2000-2003), s ekkor vette fel a Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Tanszék nevet. Az Éghajlattani Tanszéken az 1972-ben hunyt el Wagner Richárd professzor utódja 1973-ban Péczely György, a hazai makroszinoptikus kutatások jelentős szakembere lett, akit korai halála után 1986-ban Koppány György követett a tanszék élén. Ekkor került előtérbe néhány gyakorlati témájú kutatás, melyek közül kiemelhetők az aszály-előrejelzési kutatások és a városklimatológiai kutatások. Koppány professzor nyugdíjba vonulását követően 1997-től Kevei Ferencné lett a tanszék vezetője, aki a tájökológai kutatások egyik szakértőjeként első nőként szerzett MTA doktori fokozatot a hazai földrajztudományban. A tanszék kisebb profilváltását az Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék név is jelzi. A városklimatológiai kutatás kibővült a városi légszennyezettség kutatással.


Egységes Tanszékcsoport


A mai szorosabb szervezeti keret, a Földrajzi és Földtudományi Tanszékcsoport 1981-ben jött létre, amelynek vezetője Krajkó Gyula, titkára Kevei Ferencné lett. 1983 és 1986 között átmenetileg ismét két részre oszlott a Tanszékcsoport. 1987-ben a Tanszékcsoport újbóli egyesítése után vezetője Grasselly Gyula lett, akit 1988-91 között Krajkó Gyula, 1991-94 között Molnár Béla, 1994-97 között Mezősi Gábor, az 1997-98-as tanévben pedig ismét Molnár Béla követett. 1998-2003 között Kevei Ferencné, 2003-tól Rakonczai János lett a tanszékcsoport-vezető, 2008-tól pedig Pál-Molnár Elemér.


Az 1980-as évek végén, ill. az 1990-es évek első felében rendkívül dinamikusan nőtt a hallgatói létszám. Így pl. 1988-ban mintegy 150 kétszakos (matematika-földrajz és földrajz-történelem szakos) nappali és mintegy 25 levelező hallgató vett részt a Tanszékcsoport oktatásában. 1992-től az egyszakos tanárképzés bevezetésétől ugrásszerűen nőtt az érdeklődés a szakra. Közben 1993-ban a geográfusképzés is elindult. Így 1993-ban 60 új elsőéves földrajzos (fele-fele részben egy, ill. kétszakos tanár) és egy tucat geográfus hallgatóval rendelkezett a Tanszékcsoport, azaz összesen közel 250 nappali tagozatos hallgató vett részt a képzésben.


A geográfus szak iránt folyamatosan nőtt az érdeklődés, ami egyre növekvő hallgatói létszámot is jelentett. 2005-re már több mint 90 államilag finanszírozott (és 1-2 tucat költségtérítéses) geográfus került felvételre évfolyamonként.


A geográfus szakon a kezdeti két szakirány (környezetkutató és településkutató) további hárommal (geológia, geoinformatika, idegenforgalom) bővült – ami hazai viszonylatban egyedüli. A kötelező kétszakos tanárképzés nem csökkentette a földrajz szak iránti érdeklődést, s egy-egy évfolyamon mintegy 50 fő kezdte tanulmányait. A tanszékcsoport kb. 1/3-ad arányban vett részt az 1997-ben beindult környezettan tanár, majd az azt követő környezettudományi kutató szak oktatásában, melyek létszáma szintén dinamikusan növekedett, 2005-re elérte az 50-60 főt. Ez azt jelenti, hogy évfolyamonként közel annyi diákot vett részt oktatásban, mint 10-15 évvel korábban összességében. Ráadásul a nappali képzés mellett évente mintegy húsz környezettudományi és tíz földrajzos levelező hallgató oktatását is ellátta a tanszékcsoport.


Mindezek két területen is komoly feszültséget okoztak: a kb. négyszer annyi hallgató oktatását lényegében a korábbi oktatói létszámmal végezte a tanszékcsoport, s a termek kapacitása is igen szűkös lett – amit az új Tanulmányi és Információs Központban létesített előadók csak részben enyhítettek. A hallgatók képzését segítendő az utóbbi öt évben két önálló számítógépes termet is kialakított a tanszékcsoport 65 PC-vel.

A 2005-ös év legnagyobb feladata az ún. bolognai rendszerhez igazodóan a BSc képzések új tematikájának kialakítása volt. A munkák eredményeként a Tanszékcsoport két önálló BSc képzést (földrajz, földtudomány) indított 2006-tól. Az MSc képzések programjainak kidolgozására 2006-ban kerül sor. A BSc-s képzéseink 2006-tól, az MSc-s képzések pedig 2009-től működnek. A megnövekedett hallgatói létszám (évente 200 feletti új BSC-s hallgató) igényeinek megfelelően fokozatosan korszerűsödtek az előadótermek, a laborok és a számítógéptermek, így ma ez egyik legkorszerűbb és egyben legszebb környezetben tanulhatnak a hallgatók.


A Tanszékcsoporton önálló Földtudományok Doktori Iskola működik (három programmal), és aktívan részt vesz a Környezettudományi Doktori Iskola programjaiban is.

Az egyes Tanszékek részletesebb története az önálló tanszéki honlapokon keresztül ismerhető meg.


Intézetté alakulás


A 2016-os évtől a Kar többi tanszékcsoportjához hasonlóan a Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport is intézetté alakult és innentől kezdve Földrajzi és Földtudományi Intézetként működik tovább. Az Intézet szerkezete a korábbiakhoz képest nem változott, ugyanakkor a megnövekedett adminisztrációs terheket több intézeti irodával látjuk el. Az Intézet vezetője továbbra is Pál-Molnár Elemér.


Friss Hírek

2024. február 29-én, csütörtökön a „100 éves a szegedi geográfusképzés: földrajztudomány a fenntartható jövő szolgálatában” című előadássorozat első előadása, ahol Vajda Tamás, az SZTE Levéltárának igazgatója bemutatta Kogutowicz Károly iskolateremtő munkásságát, majd ezt követően intézetünk jelen lévő oktatói, illetve a közönség szakmai beszélgetést folytattak az előadóval.

Az érdeklődőknek köszönjük a részvételt.