Ásványok bűvöletében: egy gyűjtemény 100 éve

Raucsikné Varga Andrea (SZTE TTIK FFI Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék)

A Szegedi Tudományegyetem Földrajzi és Földtudományi Intézetének egyik ékessége a Koch Sándor Ásványgyűjtemény, ami jelenleg az Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék folyosóján elhelyezett, igényesen kialakított vitrinekben tekinthető meg. A közel 3000 darabos gyűjtemény és az intézeti tanszék története szorosan összefonódik, ami lehetőséget biztosít arra, hogy a kiállított példányokon keresztül bepillantsunk a kapcsolódó ásvány- és kőzettani kutatásokba.

Kezdetek: a szegedi ásvány- és kőzettani gyűjtemény születése (1921–1940)

Az első világháború után – a trianoni döntésnek megfelelően – a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem rövid budapesti tevékenységét váltva 1921-ben Szegedre települt. Az első tanévnyitót követően az ásvány-, növény- és állattani intézetek a fizikai és kémiai laboratóriumokkal együtt az állami főgimnáziumokban találtak ideiglenes otthonra. A város és az állam példamutató összefogásának eredményeként azonban hamarosan megindult az átengedett épületek célnak megfelelő átalakítása, illetve az új egyetemi épületek kialakítása.

A Mathematikai és Természettudományi Karhoz tartozó Ásvány–Földtani Intézet megbízott vezetője az 1921/1922-es tanévben a Kolozsvárról érkezett Gaál István (1877–1957, paleontológus) magántanár lett. Mellette a szintén kolozsvári tapasztalatokkal rendelkező Szentpétery Zsigmond (1880–1952, geológus, petrográfus; 1. ábra) először adjunktusként tevékenykedett, majd 1923-tól egyetemi tanárként átvette az intézet vezetését. Az oktatáshoz nélkülözhetetlen ásvány- és kőzetgyűjtemény kialakítása a legsürgetőbb feladatok egyike volt. A korlátozott lehetőségek miatt az első példányok a helyi középiskolák bemutató anyagaiból származtak, azokat a reáliskolákból elhozott szekrényekben tárolták. Ezzel párhuzamosan a Magyar Nemzeti Múzeumtól és a budapesti egyetemek ásványtannal foglalkozó tanszékeitől érkező ajándékokkal bővült a gyűjtemény. Ebben az időszakban kiemelkedő jelentőségű volt a Rockefeller Alapítvány anyagi támogatása, ami az ásványtani, kőzettani és ércteleptani gyűjtemény fokozatos gyarapodását eredményezte, továbbá modern műszerek és a kémiai elemzésekhez szükséges vegyszerek beszerzését is lehetővé tette. Ezeket kiegészítve az egyetemi oktatók számos tanulmányi kirándulást és tanulmányutat szerveztek, amelyek révén sikerült a kor színvonalának megfelelően egy olyan gyűjteményt kialakítani, ami az oktatás mellett már az alapvető kutatási igényeket is kielégítette.

1. ábra: Szentpétery Zsigmond, a kőzettan szakértője

Az intézet életében áttörést jelentett, hogy 1930-ban elkészült az egykori Szukováthy téri (ma Ady tér, illetve Egyetem utca) Vasúti Leszámítoló Palota átalakítása (2. ábra). Ezt a neoromán stílusú háromemeletes épületet még 1925 nyarán vette át az egyetem a Magyar Királyi Államvasutak felajánlásának köszönhetően. Az átépítés után a helyiségeken a bölcsész- és természettudományi karok osztoztak. Az intézet földtani részlege az első emelet tér felőli oldalán, míg az ásvány- és kőzetgyűjtemény a kapcsolódó gyakorló termekkel az utca felőli oldalon kapott helyet. Miután Szentpétery Zsigmond érdeklődése elsősorban a kőzettani kérdésekre összpontosult, az intézet kutatási iránya ebben az időszakban alapvetően leíró kőzettani jellegű volt. Szegedi évei alatt tanulmányozta Szerbia és Montenegro kőzeteit, foglalkozott az Erdélyi Érchegység jellegzetes kifejlődéseivel, valamint a Bükk-hegységben feltárt magmás kőzetekkel (pl. riolit, riolittufa, gabbró). Terepi és kutatási munkájában segítségére voltak tehetséges tanítványai is, akik közül a kiemelkedő képességű Mezősi József (1914–1997, petrológus, mineralógus) demonstrátorként 1936-tól vett részt az egyetemi oktatói és kutatói munkában. Természetrajz–földrajz szakos tanári oklevelét 1937-ben vette kézhez. Kutatásai középpontjában szintén a vulkáni kőzetek, továbbá az azokhoz kapcsolódó ércesedések és agyagásványosodási folyamatok álltak.

2. ábra: Az Ásvány–Földtani Intézetnek otthont adó palota homlokzata egykori képeslapon a mai Egyetem utca felől (felső kép), illetve a mai Ady-tér irányából fotózva (alsó kép)

A második bécsi döntést követően 1940-ben a Ferencz József Tudományegyetemet visszahelyezték Kolozsvárra, ami Szegeden egy kezdeti nehézségekkel küzdő, de termékeny és dinamikusan fejlődő szakasz lezárását jelentette. Az oktatók többsége Szegeden maradt, azonban Szentpétery Zsigmond professzor díjtalan gyakornok hallgatóival együtt visszatért az ősi Alma Materbe.

Az „aranykor” (1940–1968)

1940-ben jogilag új egyetemet hoztak létre Szegeden Horthy Miklós Tudományegyetem néven. A megújulás új lehetőségeket is jelentett: tekintettel a tudományterületek nagyságára és szétválaszthatóságára, önálló Földtani Intézetet, továbbá Ásvány- és Kőzettani Intézetet alapítottak. Ez utóbbi élére Koch Sándor (mineralógus, 1896–1983) került, aki pályája kezdetén a Nemzeti Múzeum Ásványtárában szerzett komoly szakmai tapasztalatot. Kutatómunkája elsődlegesen a Kárpát-medence bányahelyeinek ásványaira irányult. Vezetőként pedig az intézet legfontosabb feladatának a magyarországi ásványkincsek tervszerű feldolgozását jelölte meg, ami során kristálytani, kőzet- és ércmikroszkópiai, ásványkémiai és genetikai szempontokat egyaránt figyelembe vett. Céljainak elérésében nagy segítségére voltak munkatársai, akik közül Mezősi József a leíró kőzettan, míg – a szintén a szegedi egyetemen végzett, majd ott 1944-től oktató és kutató – Grasselly Gyula (geokémikus, 1920–1991) az ásványkémia területén alkotott maradandót (3. ábra).

3. ábra: Koch Sándor, Mezősi József és Grasselly Gyula: az ásványtan, a kőzettan és a geokémia szegedi kiválóságai

A gyűjteményfejlesztés alapját természetesen a Szentpétery Zsigmond által kialakított ásvány- és kőzettani gyűjtemény jelentette. A klasszikus ásványrendszertani gyűjteményt azonban Koch saját elképzelésének megfelelően rendezte át: önálló genetikai (magmás, üledékes és metamorf kőzetek ásványai), kristálytani (a geometriai szabályszerűséget, szimmetriát tükröző kristályrendszerek szerinti), ásványfizikai (fizikai tulajdonságokra épülő, pl. keménység) és rendszertani (kémiai összetétel szerinti) részt hozott létre. Álmait megvalósítva különálló kiállítási területet alakított ki a Kárpát-medence egyes bányahelyeinek, ahol genetikai sorrendben a jellegzetes ásványtársulások minél teljesebb bemutatására törekedett.

A korszerű gyűjtemény felállítását lelkiismereti kérdésnek tekintette, ezért miután azt tapasztalta, hogy a rendelkezésre álló példányok számos tekintetben hiányosak, önzetlen módon magángyűjteményének egy részét szintén az egyetemi oktatás és kutatás rendelkezésére bocsájtotta. A hiányzó ásványfajok pótlása, kiegészítése érdekében 1940 és 1945 között Mezősi Józseffel együtt számos gyűjtőutat szervezett, többek között a Gutin-hegységben, továbbá a szatmári bányavidék és a Felvidék híres bányahelyein (1941–43) jártak „leletmentő és zsákmánygyűjtő” expedíción. Az így kibővült kollekció már lehetőséget adott arra, hogy eredetük szerint, azaz genetikai osztályozási szempontokat figyelembe véve rendszerezze a gyűjtemény ásványfajait. Az oktatás színvonalának emelésére modelleket és maketteket vásároltak, illetve készítettek (4. ábra). Intézetvezetőként Koch Sándor megteremtette Szegeden az Európa-hírű ásványtani oktatási-kutatási irányvonalat, amivel párhuzamosan létrehozta a mai – később róla elnevezett – gyűjtemény oroszlánrészét.

4. ábra: Koch Sándor, generációk példaképe

Az Ásvány- és Kőzettani Intézet lendületes fejlődését megakasztotta a második világháború. Az épület 1944-es kiürítésével párhuzamosan – abban katonai kórházat rendeztek be – az ásványok, kőzetek, műszerek, könyvek és folyóiratok jelentős részét ládákba pakolták. A műszereket és könyveket Sopronba menekítették, az ásványok és kőzetek a pincébe és a padlásra kerültek. Sajnos azonban a háborús viharok nem kímélték a soproni küldeményt: annak teljes anyaga, benne Koch Sándor élete fő céljának tekintett munkájának, a kárpát-medencei ásványokról írt monográfiájának kéziratával, megsemmisült. Hasonló sorsra jutott a Szegeden maradt kőzetgyűjtemény is, az ásványgyűjtemény viszont szerencsére csak kisebb károsodásokat szenvedett.

A békekötést követően 1945-ben az egyetem neve Szegedi Tudományegyetemre változott. Az újjáépítés és a hiánypótlások mellett a teljesen átalakult felsőoktatás is új feladatok elé állította az intézet munkatársait. A megindult geológusképzés a magyar nyelvű szakkönyvek, tankönyvek és jegyzetek iránti igényt erősítette fel. Erre szolgált válaszul Koch Sándornak a budapesti Sztrókay Kálmán Imre professzorral közösen írt kétkötetes „Ásványtan” című könyve (1953), majd 1966-ban megjelent Koch „Magyarország ásványai” című művének első kiadása.

Az 1962-es újabb névváltoztatást követően a József Attila Tudományegyetemhez tartozó intézet 1965-ben megvásárolta a teljes Koch Sándor magángyűjteményt, ami lehetővé tette a kiállítás látványos bővítését. Az így kiegészült gyűjtemény különleges és pótolhatatlan darabokat tartalmaz (pl. dúcos kvarc vagy jogarkvarc a felvidéki Selmecbányáról; termésarany Abrudbányáról, továbbá ritka arany-ezüst-telluridok: szilvanit és nagyágit Nagyágról, hessit Botesbányáról), így méltán tekinthető Magyarország ásványfajokban egyik leggazdagabb kollekciójának (5. ábra). A gyűjtemény és az Ásvány- és Kőzettani Intézet vezetését Koch 1968-ig látta el, nyugdíjba vonulását követően az intézet vezetését Grasselly Gyula, a gyűjtemény kezelését Mezősi József vette át.

5. ábra: Ásványritkaságok Koch Sándor gyűjteményéből (fotó: Pál-Molnár Elemér): dúcos kvarc (Selmecbánya, Szlovákia, szélesség: 10,5 cm), termésarany (Abrudbánya, Románia, szélesség: 4 cm), hessit (Botesbánya, Románia, beszerzés éve: 1909, magasság: 8 cm) és nagyágit (Nagyág, Románia, beszerzés éve: 1939, szélesség: 11,7 cm)

Koch Sándor Ásványgyűjtemény: a kutatás, az oktatás és az ismeretterjesztés szolgálatában (1968-tól napjainkig)

A geokémikus Grasselly fő kutatási területe az ásványkémia volt, azon belül figyelme különösen az ásvány- és ércelemzési módszerekre összpontosult. Tudományos munkásságának elismeréseként ezért kérésére a kutatóhely nevében is megjelent a geokémiai profil (Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék). Vezetése alatt (1986-ig tevékenykedett) az alapkutatás mellett egyre nagyobb szerepet kaptak az ipari érdeklődésre is számot tartó feladatok: előbb a mangánérctelepek ásványtanával és geokémiájával foglalkozott, majd a szervesanyag-tartalmú üledékek komplex vizsgálata kezdődött el a tanszéken. Ezzel párhuzamosan Mezősi József tudásával és gyűjtőmunkájával jelentős szerepet töltött be a Koch Sándor Ásványgyűjtemény teljessé tételében, rendszerezésében, továbbá a földtudományok népszerűsítésében és az ásványgyűjtő mozgalmak támogatásában.

A híres gyűjtemény Grasselly Gyula, majd az őt követő Szederkényi Tibor (geológus, petrográfus) tanszékvezetése alatt is értékes darabokkal bővült. 2000-ben, a szegedi egyetemek és főiskolák átszervezésének évében (Szegedi Tudományegyetem) Hetényi Magdolna (szerves geokémikus, vegyész) vette át a tanszék vezetését, majd 2009-től M. Tóth Tivadar (petrológus) irányítja az intézeti tanszéket. Haladva a korral, napjainkban a tanszéken zajló ásványtani kutatások elsősorban alap- és alkalmazott geológiai témákhoz (pl. nyersanyagkutatási és környezetvédelmi projektek, felszín alatti tárolók komplex jellemzése) kapcsolódnak (6. ábra).

6. ábra: Ásványcsoda mikroléptékben: parányi sajátalakú kvarckristályok cementálják a homokszemcséket egy magyarországi szénhidrogén-tárolókőzetben (pásztázó elektronmikroszkópi felvétel, fotó: Schubert Félix)

Az elmúlt években a gyűjtemény életében a 2014-es költözés és átrendezés hozott látványos változást. Ekkor Pál-Molnár Elemér (petrológus) intézetvezetői irányításával, aki 1997-től a gyűjtemény szakmai vezetője, a felbecsülhetetlen értékű ásványok modern, üvegpolcos tárolórendszerben kaptak helyet (7. ábra). A 21. század igényeinek megfelelően a védett Koch Sándor Ásványgyűjtemény ma elsősorban oktatási és ismeretterjesztő feladatot tölt be, ezzel biztosítva a folytonosságot a nagytudású elődök és a jövő ásványszerető generációi között.

7. ábra: A Koch Sándor Ásványgyűjtemény 21. századi köntösben